Egy szó, mint száz: pazarlóak vagyunk energiában!

Energiamegtakarítási kötelezettsége minden Európai Uniós tagállamnak van az Energiahatékonysági Irányelvnek megfelelően, amelynek egyik legfontosabb és legszigorúbb pontja szerint a tagállamoknak évi 1,5 százalékos energiamegtakarítási kötelezettsége van. Ez azt jelenti, hogy a végfelhasználók felé értékesített energiamennyiség 1,5 százalékát kell (vagy kéne) megtakarítania a tagállamoknak. Nagyon sokban hozzájárul ez az EU-s intézkedés az uniós energiamegtakarításhoz. Bizonyos számítások szerint az uniós energiamegtakarítás fele is ennek az irányelvnek köszönhető.

A IV. Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv korábbi adatai alapján késuült egy ütemezés, amely előírja milyen módon kéne előrehaladnunk a energiamegtakarításban.

Az ajánlott ütemterv, amely szerint haladnunk kéne

Több alternatívája is van annak, hogyan lehet eleget tenni az energiamegtakarítási kötelezettségnek. Van ahol ezt a energia-szolgáltatói kötelezettség bevezetésével érik el, de Magyarországon például alternatív energiamegtakarítási szakpolitikai intézkedések révén próbáljuk meg teljesíteni az energiamegtakarítási kötelezettségünket.

Magyarország azonban ennek a kötelezettségnek nem megfelelően tesz eleget, hiszen a kötelező évi 1,5 százalékos energiamegtakarítástól el van maradva. 2014 és 2016 között az előrehaladási jelentés szerint hazánk 12,25 petajoule halmozott energiamegtakarítást ért el, amikor ennek a számnak nagyjából 16,37-nek kéne lennie.

Az energiamegtakarítási szakpolitikai intézkedések 2016-ban sem bizonyultak erőteljesnek és hatékonynak, ugyanis az előírt 6,29 petajoule helyett csak 2,99 petajoule új megtakarítást értünk el. Több energiát kellene fektetnünk az energiahatékonysági szapolitikánkra, ha 2020 végére el szeretnénk érni az előirányzott 167 petajoule-t, amely 2014-2020-as, 6 éves periódusra vonatkozik.

A gond nem feltétlenül az, hogy a kötelezettség nem teljesítése jogi és pénzügyi szaknciókat von maga után, hanem hogy a magyar gazdaság elég energiaigényes az EU-s átlaghoz képest. Például 2015-ben az EU-28 átlagnál 86 százalékkal több energiát kellett felhasználni az egységes GDP termeléshez. A mai napig jelentősen magasabb a magyar gazdaság energia-intenzitása mint az EU átlag.

Az energiahatékonyságra nem feltétlenül az EU irányelve miatt van szükség egy ország számára, hanem mert az a nemzetgazdaságra is olyan hatással van, hogy sokkal ellenállóbá válik és az energiaszükséglet kielégítésére fordított befektetések száma és igénye is csökken, ahogy az egyes országok energiaintenzitása is.

Ezenfelül más hasznos vonzatai is vannak az energiahatékonysági beruházásoknak, mint például: munkahely teremtés, adóbevétel generálás, valamint gazdaság- és kereskedelempezsdítő hatása is van az olyan beruházásoknak, mint az épületek energetikai felújítása vagy az ipari folyamatok energetikai optimalizálása.

Nincs szükség Paks 2-re?

Fontos tudni, hogy legolcsóbban új áramtermelő erőforrásokat nem új erőművek létesítése révén érhetünk el, hanem pontosan a hatékonyság fokozásával. Ez az jelenti, hogy például több energiahatékonysági beruházással sokkal olcsóbban és sokkal több megtakarított energiát tudnánk elérni, mert például megtakarítási intézkedésekkel 1 kWh áram „kitermelése” átlagosan olcsóbb (nagyjából 3 cent) mint ugyanennek az árammennyiségnek egy erőműben való kitermelése, ahol kétszer-háromszor ennyibe kerül.

Nem is beszélve arról a vonzatról és összefüggésről, amelyre Az American Council for Energy Efficient Economy (ACEEE) hívta fel a figyelmet, hogy ha minél több energiahatékonysági beruházást valósítunk meg, annál kevesebb erőműre lesz szükség, és így nagymértékben csökkenek a környezetre tett káros hatások és terhelések is.

Így jogosan merülne fel a kérdés, hogy a valóságban, az energiahatékonyság függvényében valóban szükség van-e a Paks 2 erőműre. A választ az erre specializálódott szakemberekre és az olvasókra bízom.

A legtöbb energiát a háztartások és a lakosság használja fel

Még fontosabb betekintést nyernünk abba, hogy a hazai energiafelhasználó ágazatok közül melyik szektor milyen mértékben használ fel/el energiát, így összetettebb képet kaphatunk arról, hogy hol szükséges leginkább az energiahatékony beruházásokat vagy megtakarítási intézkedéseket fokozni. A végső energiacélú felhasználásban a lakosság 33%-kal vezet, őt követi a közlekedés 22%-kal, majd az ipar 21%-kal.

Ez azt jelenti, hogy a három legnagyobb energiafelhasználó szektor közül az ipari szektorban az elmúlt 2 évben több szakpolitikai intézkedés (például TAO kedvezmény, GINOP pályázatok, hitelcsomagok, energetikai szakreferensi intézkedés) is sikeresnek bizonyult hiszen nem ez az a szektor, amelynek a legmagasabb az energiaintenzitása és a korábbi évekhez képest ez az energiaintenzitás csökkent.

Az is elmondható Magyarország esetében pozitívumként, hogy 2005 óta a szolgáltatási szektor energiaintenzitása a felére csökkent, bár még így is meghaladja az EU átlag kétszeresét. Azonban az elmúlt 10 évben a lakosság energiaintenzitása szinte semmit sem javult. Pedig pont a háztartások energiahasználatának 40-50 százalékát lehetne megtakarítani.

Ahhoz, hogy a jövőben meg tudjunk felelni az energiahatékonyságnak és sikeresebbé váljon az energiamegtakarítási szakpolitikánk, az önkormányzatok, a vállalatok és a lakosság szoros együttműködésére van szükség, illetve még több olyan energiahatékony beruházásra, amely révén csökkenteni lehet az összenergia-felhasználást, valamint a legtöbb energiaintenzitással rendelkező szektor, a háztartások energiahasználatát.

lockkerdee

(Jelen tartalom kizárólag a szerző álláspontját tükrözi. Az Európai Bizottság semmilyen felelősséget nem vállal az írásos anyagban szereplő információk felhasználását illetően.)

Ha teszett Önnek a cikk, ossza meg másokkal is!